Halogatás, cáfolás és eltérítés címmel közölt múlt héten oknyomozó riportot a New York Times arról, hogyan vezette át a Facebookot a cég vezetése a 2016-ban kirobbant sorozatos botrányokon.

A kérdéses cikket itt olvashatjátok, mivel találtam benne néhány érdekességet, s tudom, hogy sokaknak nem elérhető az eredeti a nyelvi korlátok miatt, megpróbálom a lehető legrövidebben összefoglalni.

Az írás egy hangulatos kis képpel indít, én ezeket nagyjából kihagynám és próbálok csak a tényszerű adatokra szorítkozni mindenféle hangulatkeltés nélkül, bár sejtem, hogy a szarcunamit nem lehet megállítani, de hátha most elkerülnek a trollok. Majd kiderül.

Mit állít a cikk?

Kezdetnek azt, hogy a Facebook jóval előbb tudott az orosz befolyásról, mint ahogy azt nyilvánosságra hozták volna. Annak ellenére, hogy 2016-ban Mark Zuckerberg, a cég alapítója még nevetségesnek találta, hogy a cégének bármilyen befolyása lett volna a 2016-os amerikai elnökválasztásra, a Facebook biztonsággal foglalkozó részlege már akkor is minimum sejtette, hogy az oroszok belepiszkáltak a kampányba.

A cikk megállapítja, hogy a folyamatos növekedés mellett a cégvezetés ignorálta a figyelmeztető jeleket, amikből sejteni lehetett volna a közelgő veszélyt. Mikor kirobbant az azóta unalomig körbejárt Cambridge Analytica botrány, s kiderült, hogy több millió felhasználó személyese adataihoz fértek hozzá, akkor a Facebook megpróbálta elterelni róla a figyelmet és elbagatellizálni a problémát.

De akármit próbáltak, a felhasználók bizalma megingott a cégben, s a növekedésük is lassulásnak indult. Kutatók és aktivisták világszerte figyelmeztettek arra, hogy a Facebook kezd kormánypropaganda eszközzé válni, de a cég lesöpörte a kritikákat azzal, hogy ők csak egy platform. Figyelni azt, hogy ki-mit posztol, cenzúrázni és szűrni a tartalmat rendkívül költséges és bonyolult, az iszonyatos mennyiségű adatot nem egyszerű kezelni, s a cégnél többen attól tartottak, hogy az ilyen törekvések bármikor visszafelé sülhetnek el.

2015: Trump színre lép

Trump még 2015-ben egy nyilvános postban a muszlimokat ekézte, s arra szólított fel, hogy tiltsák ki a muszlim bevándorlókat, a külső és a saját cége irányából érkező nyomás ellenére Zuckerberg úgy döntött, a szólásszabadság nevében nem büntetik meg Trumpot semmilyen formában – a New York Times szerint féltek a republikánusok haragjától egy esetleges cenzúrázást követően. Trump accountja és a post is maradhatott, s ez később elegendő alapot biztosított arra, hogy a demokraták részben a Facebookra mutogassanak bűnbakként az elveszített elnökválasztás miatt.

Mindeközben hosszas halogatás után 2017 szeptemberben engedtek a belső nyomásnak, s végül nyilvánosságra hozták az orosz befolyással kapcsolatos nyomozásuk eredményének egy részét – de azt is csak kellően homályosan, nehogy a túl sok részlet miatt magyarázkodniuk kelljen. Ugyanezt kérték Alex Ramostól, a Facebook biztonsági szolgálatának vezetőjétől és Colin Stretch-től, a Facebook általános tanácsadójától, mikor az igazgatóságot kellett tájékoztatniuk ugyanerről a témakörről. Csakhogy a beszámoló túlságosan részletesre sikerült, s ezek után összeült a teljes igazgatótanács, kínos kérdésekkel bombázva Zuckerberget és Sheryl Sandberget, a Facebook vezérigazgatóját is – mint például hogy miért csak most számolnak be arról, amit találtak, és hogy miként hagyhatták, hogy a Facebook orosz propagandisták játszóterévé váljék.

A Cambridge Analytica körüli botrány pedig csak olaj volt a tűzre, s a Facebooknak 2017 végére sikerült elérnie, hogy a demokraták és republikánusok egyet értsenek valamiben, ugyanis mindkét tábor haragját sikerült magukra irányítani.

Legjobb védekezés a támadás

Ezek után lendültek támadásba, s kezdték kritikával illetni többek közt a Google és az Apple saját adatkezelési szokásait. Egy NTK Network nevezetű republikánus online híroldalon cikkek tucatjai jelentek meg ebben a témában, az íróik mind azokhoz a cégekhez voltak köthetők, amit a Facebook fizetett, s aminek egyik fő profilja a már fent említett opposition-research tevékenység. Az oldal olvasottsága viszonylag alacsony, de nagyobb konzervatív portálok gyakran hivatkoznak rá forrásként, többek között a Breitbart is, ami konzervatív körökben a legolvasottabb híroldal.

Az ellenkampány része volt a kritikusok és riválisok ellen fordítani a közvéleményt, s a kitartó lobbinak köszönhetően ismerős szereplő jön szembe a magyar olvasóval. A Facebook ugyanis felkért egy republikánus kutatóintézetet (egész pontosan egy úgynevezett opposition-research céget, amit nehéz magyarra fordítani, a feladatuk nagyjából annyi, hogy politikai ellenfelek ellen folytassanak nyomozást, rendszerint a nyilvános karaktergyilkolásuk érdekében – a folyamat és jelenség nálunk is ismert, csak nincs rá ilyen találó magyar nevünk), a Definert, hogy rossz hírét keltsék az ellenük fellépő aktivistáknak, részben azzal, hogy kapcsolatba hozták őket a liberális bankárral, Soros Györggyel. Mindemellett egy zsidó civiljogi csoportnál is lobbiztak, hogy antiszemitizmussal vádoljanak olyan cégeket és kezdeményezéseket, amik a Facebookot kritizálják.

Az utolsó játszótér: a kongresszus

Aztán annak érdekében, hogy elébe menjenek a támadásoknak, Zuckerberg maga ajánlotta fel, hogy hajlandó a kongresszus előtt kínos kérdésekre válaszolni, továbbá megszakították a kapcsolatukat a Cambridge Analyticával is. Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a bírálók és gyűlölők megbékéljenek, masszív lobbizásba kezdett hát Sandberg is, aki személyes meggyőző-képességét és demokrata kapcsolatait bevetve mindent megtett annak érdekében, hogy a botrány hatásait mérsékelje, s meggyőzze róla a kétkedőket, hogy a Facebook nem veszi félvállról a problémát.

A lobbinak, a politikai kapcsolatoknak, a sikeres kampánynak, valamint a profin felkészített vezetőknek köszönhetően a szenátus bizottsága előtt Sandberg úgy jelent meg, hogy az előzetes egyeztetéseknek köszönhetően nem kellett számítania egyetlen olyan kérdésre sem, aminek köze van az adatvédelemhez, a Cambridge Analyticához vagy a cenzúrához.

Halogatás, cáfolás és eltérítés – újra és újra

A New York Times riportja november 14-én jelent meg, tehát pont egy hete, azóta a Facebook mindent tagadott. A szokásos kérdések-és-válaszok session alkalmával, amit Mark Zuckerberg tart minden pénteken, ahol a Facebook dolgozói feltehetik neki a kérdéseiket, Zuckerberg azt mondta, hogy fogalma sem volt a Definer pr cég bevonásáról, míg nem olvasta a NYT-ban. Sandberg is azt nyilatkozta, hogy bár valóban lassan reagáltak az orosz befolyásra, de az, hogy nem érdekelte őket az igazság, vagy hogy megpróbálták eltitkolni, illetve akadályozták volna a nyomozást, az egyszerűen nem igaz.

– A vádak, miszerint személyesen én álltam volna az útjába teljességgel igaztalanok. Egy külföldi szereplő befolyását vizsgáltuk, akik a mi választásunkba próbált beleszólni. Ennél semmi sem lehet fontosabb számomra vagy a Facebook számára – tette hozzá Sandberg.

Arról is szó volt, hogy a Definer bevonásáról ő sem tudott, „bár kellett volna”.

Csütörtökön aztán azt nyilatkozták, hogy felállítanak egy független bizottságot, mely felügyeli majd a felhasználói panaszokat a tartalom-eltávolítások kapcsán.