Betegség utáni első munkanapomon úgy gondoltam, megkímélnek, de nem. Tévedtem. Ismét.

Történt, hogy még reggel rám írt Ildikó, aki poweruser, kicsit olyan ez, mint a félszemű a vakok között, igazából túl sokszor nem is szokott keresni, ami a mai után nem is nagy gond. El is kezdte rögtön a nyalizást, hogy őt hozzám küldték, mert én annyira jó vagyok, én biztos tudok segíteni, apró problémája van ugyan, de elég kellemetlen – ha pasi lett volna, rögtön azt hiszem, hogy kezdő alkoholista, de Ildikó nő, úgyhogy hajlottam az inkontinencia-zavarra. Kíváncsian vártam, hogy supportosként hogy kerülök én a történetbe, meg hát viccet félretéve az ember ilyenkor már nyilván kapásból rosszat sejt, na persze nem azért, mert a felhasználó ne mondana igazat (höhö), hanem mert ez a felvezetés azt jelenti, hogy próbálkozott már másoknál, de mindenki elhajtotta a vérbe.

Jelen esetben nem ezért keresett engem, illetve utólag belegondolva nem csak ez utóbbi miatt, hanem mert eredetileg én állítgattam be neki a hozzáférést egy postafiókhoz, amivel problémája van.

Az alapszitunk, hogy az elküldött leveleknél nincs az Outlookban betekintő ablak, csak úgy tudja őket megnézni, ha duplán rákattint. Hát mi a fene lehet a gond?

Az elküldött üzeneteknél vagy? Igen.

Akkor nyisd meg a nézetet és ott állítsd be az olvasóablakot. Hát azt nem tudja, kiröhög, mondván nem mondtam újat, mintegy éreztetve velem, mekkora hülye is vagyok, mert épp ezért keres engem, mert ez a funkció nem működik. De mi nem működik, beállítod és nem áll át vagy más a gond? Hát szürke az egész gomb, nem lehet lenyitni.

Biztosan az elküldötteknél vagy és nem a kimenőnél? Biztosan.

Remek, ránézek inkább a gépre, mert ez így nem túl világos.

Első problémát rögtön lokalizálom: a felhasználónál angolra van állítva az Outlook, ami addig a pontig nem is jelentene problémát, míg tudná, mi a különbség az Outbox és a Sent Items kifejezések között, de minthogy nem tudja, így kiderül, hogy ahogy azt sejtettem, valóban a kimenő mappát nézi, nem az elküldötteket és ott tényleg nincs betekintőablak, soha nem is volt, meg soha nem is lesz.

Ami viszont vicces, hogy a jelenlegi beállítások mellett nemhogy a kimenőben, de az elküldöttek között sem szabadna a leveleket látnia.

Kérdezem tőle, hogy ez rendeltetésszerűen így történik-e, tehát ír egy levelet és az ebbe a mappába kerül? A válasza igen, ez mindig így történik.

Aztán jön a szokásos lerázás, neki most van más dolga, ha nem gond, azzal foglalkozna, én meg szóljak, ha találok valamit. Rendben, elköszönünk, serényen keresem a hiba okát – immár nem a gépén, hogy ne zavarjam, hanem közvetlen a kérdéses postaládánál –, de nincs meg, látszólag minden rendben. Végül hosszas vívódás után tesztelek egy beállítást, így eltűnnek a levelek a kimenőből, bár nem biztos, hogy örül majd, hogy a saját levelei közé kerülnek, de ezen tudunk módosítani, viszont az eredeti probléma rendben lesz, ugyanis mennie kellene a betekintésnek.

Már épp ott tartok, hogy felhívom a hírekkel, illetve hogy leegyeztessük, mit szeretne a továbbiakban, mikor is még utoljára megnézem a levelezést, erre ismét ott figyel mind a 37 levél a kimenő mappában.

WTF?!

Keresgélem, mi lehet a gebasz, de láss csodát, nem találok semmit. Kezd ciki lenni a helyzet, elkezdek mélyebben beleásni, hogy mégis milyen automatizmus esetén kerülhetnek át a szájbatekert levelek az elküldött mappa helyett a kimenőbe, de nem jövök rá.

Hát mit lehet ilyenkor csinálni? Megismétlem a korábbi procedúrát pont ugyanúgy, remélve, hogy más lesz az eredmény. Ismét eltűnnek a levelek, várok kicsit, most már résen vagyok, s ezúttal sem telik el két perc, megint ott figyel a bűvös 37-es szám a kimenő leveleknél.

Kezdek gyanút fogni, hogy itt valami nagyon nem stimmel, el is telt közben egy csomó idő, Ildikó türelmetlen, rám ír megint. Mondom neki a frankót, pontosan nem tudom, mi a gond, de felmennék megint a gépére, hogy elvégezzek nála egy beállítást, ami után a levelek eltűnnek majd az Outbox folderből és csak a saját fiókjának az elküldött elemei között lesznek majd elérhetők, de még le kellene tesztelni, mert nem pont úgy működik, ahogy arra számítottam (viszonylag cizellált megfogalmazása volt ez annak, hogy kurvára nem tudom, nála is épp olyan szar lesz-e, mint nálam volt, de nézzük már meg, mert nincs jobb ötletem). Mit ad isten, megint kiröhög, ismét nem mondtam újat, lolzi (uhbaszdmeg…), ez eddig is így volt, úgy kellett kézzel, egyesével áthelyeznie a leveleket.

Tök jó, én meg két órája azt keresem, hogy mit kúrtam el, ami miatt automatice ott landolnak, miközben te kézzel pakolgatod őket vissza, de ne zavartasd magad!

Itt egy pillanatra azért megakadtam, mint a számológép, mikor nyomsz neki egy nullával osztást, s egy lábon kihordott enyhe stroke után megkértem szépen, hogy lesz szíves a tetves leveleket NEM a kimenőbe helyezgetni, mert – angol gyorstalpaló, figyelem! – Outbox = Kimenő, hanem az elküldöttekbe = Sent Items, mert az egyiknél van olvasóablak, a másiknál meg nincs.

Hol követtem el a hibát? Ott, hogy hittem a poweruser erejében, s vétettem a call center első és legfontosabb alapszabálya ellen, miszerint az ügyfél mindig hazudik, illetve mikor nem, akkor meg nem tudja a választ, úgyhogy így vagy úgy: az ügyfélnek nem szabad elhinni semmit, s bár ezzel eddig is tisztában voltam, de most ott tartok, hogy körberagasztom ezzel a jelmondattal a monitorom és lefekvés előtt párszor elmormolom magamnak, hogy biztosan rögzüljön.

Hát ennyi volt.

Azért még mindig jobb, mint a táppénz.